Wednesday, October 31, 2012

Roland Orčik, Skinuti Maler


izgled prednje i zadnje strane knjige sa uv-lakom

Dizajn korica za dvojezičnu zbirku poezije mađarskog pesnika Rolanda Orčika, Skinuti Maler.
Izdavač: Treći Trg.

Cover design for billingual poetry book by Hungarian author Roland Orcsik.
Publisher: Treći Trg.



Együtt költözünk

A biciklin ültem éppen,
mikor a zebrán utánam kiáltott
a nagydarab, jószívű postás:
Mahler leveleit kapta elő a táskából.

A könyv az özvegy életében látott napvilágot,
a napvilág pedig a csalást:
Almschili erősen kiretusált arcképét,
hisz az emlékiratokat s a leveleket a győztesek nyírják.

Ám Gustl sem volt egy matyómintás hímes tojás,
nemcsak feleségét: zenészeit,
önmagát is bedarálta a remekműbe.
Vértanú akart lenni, durván,

vagy inkább a zene tanúja,
mint Giorgione festményén az
elhivatott, csembalós barát.
A kép mása ott függött a munkaszobában,

Mahler gondolatának reprodukciója,
a kemény és szigorú szellem testváltása,
kinek egy a vallása: a zene,
mindenki más alattvaló.

A hírnévre szakosodott, csábító
özvegyet dicséri, hogy könyvét
a kuss-időkben adta ki,
mikor ismét köptek az utcanevekre,

és senki sem tudta, hol lakik éppen,
és az Adagietto már rég elviharzott,
mert vihar volt benne, fortyogó szerelem,
búcsú az üszkösödő Európától.

Boldogan tekertem hazafelé, 
végre nálam a könyv, s te vársz otthon.
Ha ismét köpnek az utcanevekre:
együtt költözünk a könyvünkkel.

---

Zajedno se selimo

Upravo sam biciklom prešao
pešački, kada je viknuo za mnom 
krupni poštar dobroga srca:
iz tašne je izvukao Malerova pisma.

Knjiga je objavljena još za života udovice,
a beli dan je video prevaru:
pretežno izretuširani portret Almschili,
jer memoare i pisma kroje pobednici.

Ali ni Gustl ne beše baš neka cvećka,
ne samo suprugu: muzičare
i samog sebe samleo je u remek-delo.
Želeo je biti mučenik, grubo,

ili pak svedok muzike,
kao na Đorđoneovoj slici 
posvećeni fratar na čembalu.
Kopija slike visila je u radnoj sobi,

reprodukcija Malerovih misli,
metemsomatoza tvrdog i strogog duha,
koji ima samo jednu religiju: muziku,
dok su ostali samo podanici.

Zavodljivu udovicu, lovca na
slavu hvali da je knjigu
objavila u kuš!-dobu,
kada se ponovo pljuvalo na imena ulica,

i niko nije tačno znao gde trenutno živi,
i Adagietto je već davno prohujao,
jer oluja beše u njemu, žuboreća ljubav,
oproštaj od uboge Evrope.

Sretno sam terao kući, 
knjiga je napokon kod mene, a ti me čekaš.
Ako ponovo budu pljuvali na imena ulica:
zajedno se selimo sa našom knjigom.


No comments:

Post a Comment